Mi történik egy művészetterápiás foglalkozáson?
A foglakozásokon az alkotási folyamatot a témára hangoló beszélgetés, és/vagy relaxáció előzi meg. A módszer szerves részét képezi a relaxáció alatt bevont vers és a zene. Céljuk az érzelmek aktiválása, a belső képek felébresztése, katarzis keltése, ami megnyitja az utat a belső tudattalan világhoz. Így az elfojtott, feldolgozatlan élményeket (néha traumákhoz kötődő) indirekt úton közelítjük meg, ezáltal megelőzhető az elfojtások korai tudatosítása.
A módszer központi részét képezi az évkör, az évszakok, a hónapok változásaira való ráhangolódás. Ahogy a természet változik, úgy változnak lelki folyamataink is. Az aktuális természetre való ráhangolódás segítségével képesek leszünk párhuzamot vonni a természeti történések és belső megéléseink között. Az évkörön át megéljük a természet ciklikusságát, az elmúlás és újjászületés körforgását. A foglalkozások minden esetben tematikusak, tehát mindig valamilyen téma köré épül egy-egy foglalkozás, vagy blokk. Tematikai egységek: természet, személyközi kapcsolatok, életút. Ideális esetben ezek egymásra épülnek, és három évet ölelnek fel. Ugyanakkor lehet egy-egy témával rövidebb blokkokban is foglalkozni (pl. gyász, szerelem, párkapcsolat stb.)
Az alkotáshoz semmilyen rajztudás nem szükséges. Az esztétikai tartalomnak nincs jelentősége, maga az alkotófolyamat a fontos. A hangsúly a biztonságos környezetben történő szabad önkifejezésen van. Megélhetjük, hogy minden jó és érvényes, ami itt és most az alkotásban megjelenik. Alkalmazott technikák lehetnek: akvarell, azaz vízfesték, ceruza-, tus- és krétarajz, ujjfesték, agyag – plasztika, montázs és kollázs.
A módszer fontos részét képezi az elkészült alkotások megbeszélése, azaz az élmények tudatosítása, az átéltek szóbeli feldolgozása. Ez történhet a foglalkozás végén, vagy egy következő foglalkozáson is. Ekkor mindenki elmondhatja az alkotásokhoz kapcsolódó érzéseit, gondolatait, asszociációit, de akár címet is adhat az alkotásnak. Önismereti szempontból is fontos mozzanat ez, hiszen a csoporttól is kapunk visszajelzéseket a saját alkotásainkra. A csoporttársak által tartott tükör segíti az önreflexiót, így akár korrigálhatjuk téves elképzeléseinket azzal kapcsolatban, ahogy eddig önmagunkat vagy problémáinkat láttuk.
